Anya

Idén ünnepeljük Balázs G. Árpád (1887–1981) vajdasági képzőművész születésének 120. évfordulóját. Az itt szereplő alkotás nem tartozik Balázs G. Árpád antológiai értékű műveihez, de kedves, és sokban jellemzi munkásságát. E mű elsősorban technikája miatt képviselheti a nagy opusszal rendelkező grafikusművészt, aki a két világháború közötti vajdasági és magyar grafika jeles képviselői közé tartozik. A kép egy sorozatnak a része, ami szintén jellegzetes alkotói módszere a művésznek. Több grafikai sorozata ismert, például a Le Travail mappa (1926), A hét napjai (1929), Ady Endre verseinek illusztrációi (1929), Nyolc Ady-vers illusztráció (1930), Jatagan Mala mappa (1932), Vally sorozat (1934). Sajnos az Anya című sorozatból az itt látható grafikai lap az egyetlen publikált és közgyűjteményben őrzött darab, míg a felsorolt ciklusoknak szerencsésebb sorsa volt. Technikailag tehát a mű e sorozatokhoz tartozik, melyek szintén linómetszetek, fametszetek, litográfiák, vagy akvarell és tus kombinációja. Mivel színes, leginkább a Jatagan Mala mappához hasonlítható. Itt jegyezzük meg, hogy Balázs G. Árpád nagyszerű fekete-fehér műveket hagyott az utókorra (beleszámítva rajzait is), azonban ragaszkodott a színes kifejezésmódhoz is: a monotípia egyik ritka művelője, késői korszakát pedig a festészet jellemzi. Tartalmilag az itt látható alkotás teljesen elválik a felsorolt ciklusoktól, és ahhoz a kisszámú, s mégis fontos önálló alkotáshoz kapcsolódik, amely az anyaságot dolgozza fel vagy építi be egy tágabb fogalomkörbe. Ilyenek a Vak anya gyermekével (1922), az Anya gyermekével monotípia (1930 körül), a Hét napjaiból a Vasárnap, ahol a munkáscsaládon belül egy szoptató anya látható, és melynek olajkép variációja a Proletár család ebédje (1932). Saját édesanyjáról 1942-ben készült arcképe is ide tartozik, mégis mint Az anya sorozat itt látható darabja elüt az előbbi alkotásoktól, mivel azok erősen szociális töltésűek, ami egyébként a szerző stílusának fő tartalmi sajátossága. A két háború közötti szociális művészet egyik kiemelkedő képviselőjének tekintjük. A nő alakja nála más képi szövegkörnyezetben is gyakran megjelenik, ami a szecesszió és a szimbolizmus utóhatásának is elkönyvelhető, ahogyan a család motívuma is. Ő már másként látja és láttatja ezeket a motívumokat, mint az előző két évtized szerzői. Ezt a képet készítve megpihent egy pillanatra, nem kritizált, nem mutatott rá az élet nehéz oldalára. Kilépett egy univerzális térbe és időbe: az anyaság örök érvényű nemes és szép értékét mutatja fel, szinte jelképszerűen. A mű szerkesztése klasszikus modorú, a reneszánsz háromszög komponálást követve szimmetrikus, és ezáltal stabil. Középen frontálisan az anya figurája látható. Lábai, kezei egyforma helyzetben állnak, két oldalán kezei között egy-egy gyermek: egy kislány fehér virággal a kezében, és egy kisfiú madárral. A hármas csoport a kép előterét tölti ki, körülöttük alig marad már hely a képmezőből, de a szerző még itt is elhelyez néhány fontos jelképet. Kétoldalt egy-egy fa zöld lombja – az egyiken piros madár ül és az anya felé fordítja tekintetét. A fa alatt, illetve az anya mögött víz (tó, folyó, vagy tenger) és tornyos épület (talán templom), valamint egy hegy látható. Az előtérben, az anya lábainál egy korsó áll. Ebben a kontextusban az összes felsorolt motívum pozitív tartalmat hordoz. Nyugalmat árasztanak a színek is: az anya kékben van, fején lepelszerű kendő, amely a keresztény művészet Madonnájára utal. Feltűnő, hogy szemei csukva vannak, ami egyrészt a befelé figyelés, a szellemi szféra kifejezése, másrészt viszont a gyermekek biztonságát növelő összpontosítást is jelentheti. A lírai kép nem egy évszakot ábrázol és egy anyát, aki vízpartján, gyermekeivel üldögél, hanem mindazt, amit az anyaság jelent időtlen időktől fogva és jelenteni fog az idők végezetéig. Ez a grafika Balázs G. Árpád azon hét alkotásának egyike, amelyet a Zentáról elszármazott Tóth Margit ajándékozott szülővárosának 1972-ben, egy nagyobb kollekció részeként.